Így indul az Anna-sorozat második része, a Tűz-Tábor:
Kedves
Kökény!
Ha te tudnád, hogy ezt a levelet hol
írom! A Tűz-Táborban, persze erre rájönnél, és talán azt is eltalálnád, hogy a
Bakonyban, hiszen eleget áradoztunk neked már erről az egészről a többiekkel.
De hogy pontosan hol is heverek most, az nemsokára kiderül majd a levelemből.
Addig furdaljon csak a kíváncsiság!
Te, Kökény olyan kár, hogy nem
tudtál eljönni velünk! Hiányzol, komolyan. Te vagy a Szivárvány hetedik színe,
és nélküled csak hatan vagyunk. Azaz, itt dehogy csak hatan, ha össze akarnám
számolni, akkor négy kezem se lenne elég hozzá.
Tudom jól, hogy nem akartad kihagyni
a hőn áhított természetismereti táborodat. Tisztában vagyok azzal, hogy a
barátaid (az ásványok) egy ici-picivel előrébb helyezkednek el a képzeltbeli
fontossági listádon, mint mi, a Barátaid.
Na, jó, nem vagyok megsértődve egy
cseppet sem. Inkább te irigykedhetnél, hogy mi milyen szuperül érezzük itt
magunkat, miközben te egy csapat gyerekkel együtt csak mindenféle köveket
nézegetsz. Hú, bocs. Ez a mondat tök erős volt. Ezzel az erővel te is nyugodtan
szidhatnád az én jegyzetfüzeteimet, amiket természetesen ide is elhoztam
magammal. Az egyikbe leírok mindent, de mindent, ami itt történik velünk, hogy
aztán a napok végére leveleket tudjak belőle összehozni neked, a másikba meg
rajzokat készítek, hogy meg tudjam majd neked később mutatni a…
A levél folytatása elolvasható a könyvben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése