Itt a kikelet, és Anna születésnapja is márciusban van. Bulit is tart, ahol sok minen kiderül a titkos szerelmekről:
A buliban persze
az evésen kívül a legjobb a játék! Felvonulunk a tetőtérbe, és fogalmam sincs,
hogyan, de mégiscsak be tudunk ilyen sokan passzírozódni a szobámba. Ágyon,
párnákon, szőnyegen, még a könyvespolc tetején is ül valaki. Virág mögött a
nemzetiszínű szalagokkal feldíszített rozzant ablakkeret.
Tizenhárom
évesen mégis mit játszhatnánk? Hát nem legózunk, az biztos. Üvegezés és „Felelsz
vagy mersz?”. Kínos is, vicces is, izgalmas is. Kitudódnak például a titkos
szerelmi viszonyok.
- Zsófi, neked
ki tetszik a legjobban az osztályból? - Kristóf ez a kis kíváncsi.
- Hát erre elég
ciki válaszolni, mert végül is nem szándékozom elvenni más barátnőjét. Nem
vagyok az illetőbe szerelmes, vagy ilyesmi. De szerintem akkor is Gergő a csoportból
a leghelyesebb. Bocs, Réka. - vigyorog, miközben Réka megértően mosolyog, és
zavartan nyomorgatja Gergő kezét. Tényleg elég kínos ilyet hallani, főleg, hogy
a következő, hasonló kérdésre Virág beismeri, hogy szerinte meg a jelenlévők
közül Bence a leginkább jóképű. Most meg én mosolygok elnézően, és én
szorongatom Bence kezét, teljes zavarban.
- Hát te,
Barbara, csókolóztál-e már, és ha igen, akkor kivel? – Egyértelmű, hogy Zsófi
kit akar a legjobban zavarba hozni. Erre a kérdésre a szolárium-barna bőr aztán
szépen tűzvörössé válik. És bizony, hosszas hebegés-habogás után kitudódik,
hogy a férfiszívek hódítójával ez még soha nem történt meg!
- Azért, mert
sokaknak tetszem, de pont olyanoknak, akik nekem nem. – vonogatja a vállát. - Aki
meg nekem tetszene, - hajtja le a fejét, - az magasról tojik rám.
- És az ki??? -
üvöltjük a kérdést van öten a fejébe.
Az üvöltésre
persze bedugja a fejét az ajtón az én minden lében kanál húgom, úgy kell őt kitoloncolni.
Jaj, úgy szeretném, ha inkább egy bátyám volna!
- Hé, ez már
több kérdés! – védekezik Barbara.
- Nem baj, akkor
is tudni akarjuk! - Most már szinte mindenki rajta csüng, hogy vallja már be.
Lincs-hangulat uralkodik a kuckómban.
- Na, jó, de
csak akkor, ha nem áruljátok el az illetőnek.
- Kinek? Ki
az???
- Az Orosz Máté,
a kilencedikből. - Barbara feje még mindig lehajtva, senkire sem mer ránézni.
Nem csoda. Mindenki eléggé meg van lepődve. Mindannyian azt néztük volna ki
belőle, hogy neki a menő fickók jönnek be: izmos kocka has, márkás ruha,
lehengerlő duma. Ez a Máté meg, szépen fogalmazva, nem igazán ez a típus.
Visszahúzódó művészlélek, aki valahogyan mégiscsak elcsavarta rózsaszín-Barbie
fejét. Bár erről szerintem neki fogalma sincs. Ahogy Zsófi ravasz mosolyát
elnézem, nem sokáig. Úgy érzem, hamarosan átmegy kerítőnőbe.
- Ha már ilyen
őszinte voltam, akkor Csilla, te is felelj! Marci csak a barátod, vagy annál
több?
- Én erre aztán
nem válaszolok, az biztos. - Ég Csilla feje. Ami szerintem tulajdonképpen már
válasz is.
- Akkor be kell
vállalnod valamit.
- Majd én! -
ugrik talpra hős lovagja, és máris fent terem az ablakomban! Nyitva van,
úgyhogy Marci most a párkányon egyensúlyoz. Féltem a muskátlikat is, de ezt a
szerencsétlent is, nehogy lezuhanjon már itt nekem, pont a születésnapomon. -
Én megteszek bármit, felelek bármire!
- Ez megőrült.
- Miért? Én
aztán szívesen bevallom, hogy szeretem Csillát! - A mozdulat, a hanghordozás
színpadias, de azt hiszem, a vallomás őszinte. Csilla rákvörös arcszíne is
erről árulkodik.
Aztán megtudjuk,
hogy Kristóf egy edzéstársával jár, most éppen, mert nemrég szakított az
Evelinnel, aki valami régi barátnő lehet; Kristóf szerelmi életét elég nehéz
átlátni, percről percre változik, mint az égbolt szeszélyes április idején. Az
is kiderül, hogy Orsi egyáltalán nem szerelmes senkibe (ezt persze én már eddig
is tudtam, hiszen egyfolytában csak várja a nagy Őt), és hogy Lucának van egy
titkos választottja. De nem árulja el, ki az, akárhogy is könyörgünk, inkább
befal egy ültő helyében tíz (!) palacsintát.
A szerény Kökény
egészen felbátorodik ebben a játékban. Pirulva ugyan, de beismeri, hogy neki a
társaságból leginkább Orsi jön be. A két szelíd és nyugodt lélek. Tulajdonképpen
tényleg, egészen illenének egymáshoz. Aztán ifjabb Kökényesi László nyíltan
nekem szegezi a kérdést:
- Akkor halljuk
végre, mi is tulajdonképpen a helyzet közted és Bence között?
Hogy mi? Hát azt nem árulom el! Ahhoz el kell olvasni a könyvet!
