A barátnők

A három barátnő

Orsi, Zsófi és Réka: a két véglet és a biztos középpont.

Orsi:

            Nem is tudom, jó ötlet-e ez? Belekerülni egy regénybe… Ez most komoly? De persze, ha így kell lennie, hát legyen. Hú, nehéz most így hirtelen magamat bemutatni…

            Szóval: van egy szép házunk Budaligeten, rendes szüleim, valamint két cuki kistesóm. Na, ez egy kicsit túl szépen hangzik: azért tudnak ők ördögfajzatok is lenni, ilyenkor a kis kuckómba húzódok előlük. De amúgy tényleg szeretem a gyerekeket, és szeretek kézműveskedni is (mily meglepő, hisz a Képzőbe járok). A népművészet sok ága közel áll hozzám, pl. fazekasság, nemezelés, szövés, stb.

            Az emberek eléggé kedvelnek, valószínűleg azért, mert én is szeretem őket. Türelmes és együttérző vagyok, amolyan „lelki szemetesláda” alkat. Viszonylag nyugodt a természetem, nehezen lehet kihozni a sodromból. De hogy valami rosszat is írjak: talán túlzottan szeretem a békét, a harmóniát. Egyesek ezt naivitásnak hívják, mások megalkuvásnak. Egyszóval: amolyan biztonsági játékos lennék.

             A hajam egyébként mogyorószínű, és egyelőre a hátam közepéig ér, de addig növesztem, míg a földet fogja söpörni. Éljen a Hair! Egy csomó olyan cuccom van, mint a hippiknek. Békejelekkel és hajpántokkal kiegészítve. Majd meglátod a könyv rajzain. Csak az a kár, hogy a grafikák fekete-fehérek lesznek benne, pedig szivárványszínben pompázik a ruhatáram.

Pásztor Orsolya

Zsófi:

            Szerintem tök jó, hogy egy könyv szereplője lettem! Izé… Hol is kezdjem?

            Mondjuk a punk-nál. A kedvencem a The Wild Punks. Róluk koppintottam a szuper bakancsomat és a tüsi hajamat. És Patricia Smithers; pont annyi luk van a fülemben, mint neki (plusz egy biztosítótű), és olyan klassz kütyüket készítek otthon, mint az ő karkötői meg nyakláncai. Sajnos elég pici vagyok, de majd megnövök, nem igaz? Mint a gomba az esőben. Bocsika, kicsit eltértem a tárgytól. Ami a külsőm volna. Áhá: a kedvenc színeim! Fekete és piros.

            A családomról viszont vagy jót, vagy semmit… De most komolyan, hogy is tudnám dicsérni a hülye öcsémet, meg a férjeit folyton váltogató anyámat? Elég csak annyi, hogy van nekem egy apám, az öcsémnek egy apja, és jelenleg egy közös nevelőapánk. Ha nem érted, ne csodálkozz, néha én is belebonyolódom.

            Ennek ellenére nem szomorkodom, hisz vidám az élet! Szeretek röhögni, és másokat megröhögtetni. Laza csaj vagyok, bátran kipróbálok mindent, Azért a csoportból sokan a szememre hányják a meggondolatlanságomat, hogy magasról tojok arra, mi lesz a következménye egy mondatomnak vagy tettemnek. De igaz is, tényleg nem törődöm a jövővel. Élj a mában! - Ez a hitvallásom.

            Amúgy meg, figyu, kedves Olvasó, egyszerű a képlet: ha szeretnél megismerni, csak el kell olvasnod a regényt!

Kiss Zsófia

Réka:

            Ez a bemutatkozásdi… Hát, elég badarság szerintem. Mert mondhatok én akármit itt, fényezhetem magamat, a cselekedeteim akkor is sokkal beszédesebbek. Inkább azt mesélem el, hogyan szoktak rólam vélekedni mások. Határozott, magabiztos, tudatos - sokszor jellemeznek így. Tényleg hasonlítok egy szilárd sziklához, nehezen ingat meg bármi. Hülye pletykákra soha nem hallgatok.

            Míg Orsi egy gyáva nyúl, Zsófi meg vakmerő, addig én inkább bátor vagyok. Ha kitűzök magam elé egy célt, akkor kitartóan haladok felé. Küzdő alkat vagyok, nem adok fel semmit.

            Ha a tükörbe nézek, erős arccsontot és vaskos fonatot látok. Előszeretettel viselek hosszú szoknyákat, ruhákat. Szeretem a hagyományokat és a természetet. Számtalan testvéremmel és rengeteg állattal együtt egy tanyán élünk Pogándon.

            Én amúgy nem is a Képzőbe járok, de hogy hogyan ismerkedem meg Annával, az maradjon a könyv titka. Annyit viszont elárulhatok, hogy jól ülök a nyeregben, és hogy táncos a lábam. Az édesanyámról sem árulok most el semmit, elég legyen annyi: nem esik messze az alma a fájától.

Székely Réka