A fiúk

Bence, Gergő és Kökény: az érzelmes festő, a vad rocker, és a szelíd medve

Bence:

            Bence volnék. Van, aki egész jóképűnek tart... A hajamról még nem tudom eldönteni, hogy növesszem-e vagy sem, ezért most csak úgy kócosan összevissza áll. A földszíneket szeretem, és elég laza stílusú ruháim vannak. Nem akarok beállni a tucat-emberek közé, mindenben próbálok egyéni lenni. Kedvencem a fagyöngyös nyaklánc.

            Testvérem nincs, a szüleim meg rengeteget dolgoznak, úgyhogy viszonylag sokat magányoskodom. De nem bánom, szeretek egyedül lenni. Nem vagyok a szavak embere, inkább a képeké.

            Magyarán: amolyan kezdő kis festő. Szerintem. Anna szerint viszont festő-zseni. Ezt majd az élet eldönti, de az biztos, hogy nagyon szeretem a képzőművészetet. Visszatérő témám a tó. Itt lakom mellette, és gyakran járok ki, hogy megfessem minden évszakban és napszakban. Anna kedvence a narancssárga naplementés festményem, ami még nagy szerepet kap a regényben.

Győri Bence

Gergő:

            Szereted az Ördögszíveket? Ha a válaszod nem, vagy esetleg azt sem tudod, kik ők, akkor inkább ne is olvasd tovább a bemutatkozásomat. Mert nekem ők a mindenem. Imádom a rockot és a metált! Egyszer még olyan brutális gitáros leszek, mint a Sztív. Járhatnék zeneibe is, de a Képzőt azért választottam, mert egész jó grafikákat készítek. Természetesen csak grafittal.

            Mert hogy a fekete a kedvenc színem. Csak és kizárólag feketét hordok. A hajam is sötét, és már annyira hosszú, hogy copfban hordom. Ha kibontom, jól lehet rázni a koncerteken. A szemem viszont, elég fura, de kék. Van egy fülbevalóm is, amit különösnek vélhetsz, de biztos azért, mert a csupa piercing-tetkó bátyámat még nem ismered.

            Nem szoktam törődni mások véleményével, és mindig jól megmondom a magamét. A lányok szerint folyton kötözködöm, de azért a többség bírni szokott. Biztos azért, mert elég poénos beszólásaim vannak. A könyvben is megeresztek belőlük egy párat.

Hegedűs Gergő

Kökény:

            Elég fura körülmények között ismerkedek meg Annával; kölcsönösen a frászt hozzuk egymásra. Egyébként a Szigeten lakom, és már nyolcadikba járok.

            Sajnos nem számítok valami szívtipró típusnak. Pedig magas vagyok és erős, amolyan mackós alkat. De a szemüvegem és a béna ruháim miatt felém se néznek a lányok. Ha valaki velem foglalkozik, akkor csak azért teszi, hogy kigúnyoljon. Mondjuk annak okán, mert kitűnő tanuló vagyok, és nem veszek részt a balhékban.

            Hát igen, visszahúzódó vagyok, barátaim nincsenek. Azaz, dehogynem: különleges „barátaim” vannak, de hogy kik (azaz mik!) ők, az kiderül a sorozatból. Biztos a kertvárosiak is nyominak tartanak, de azért végül bevesznek a csapatba. A „barátaimnak” köszönhetően azért csak lesznek Barátaim.

ifj. Kökényesi László