Hogy írok?
Ez a kérdés lehet, hogy különösnek
hangzik első olvasatra. Hogyan? Hát leül az ember, egy füzet vagy egy gép elé,
fogja a tollat-ceruzát vagy püföli a billentyűket, aztán ír.
Pedig ez nem is olyan egyértelmű.
Kezdjük rögtön a körülményekkel. Mondjuk azzal: Hol? És mikor?
Mert hogy egy igazi írónak bizonyára
van egy jó kis dolgozószobája, faragott íróasztallal, könyvszekrényekkel. Emellé
még az alkotói munkához elengedhetetlen csenddel is. Nekem viszont nemhogy saját
szobám nincs, de házunk se. Mivel hogy jurtában élünk. Ami köztudomásúlag
kerek, ebből következően sarkai sincsenek. Tehát még egy jó kis dolgozósarkot
sem tudok elkülöníteni magamnak. És ha még tudnék is: itt vannak a gyerekek.
Aki maga is szülő, az bizonyára érti, miről beszélek. Ha neked nincs, kedves
Olvasó, akkor csak képzeld magad elé a helyzetet. Öt gyerek, az ötszörös
hangerőt (visítás, ordítás, satöbbi), ötszörös figyelmet, valamint a képernyő
elé belógó fejeket, a gondolat-folyamomba való folyamatos belekérdezést („Anya,
miért írtad ide azt, hogy…?”), ráadásként a nyakamba csimpaszkodást jelenti.
Kénytelen-kelletlen váltottam. A
szellemi munkával töltött időszak nálam mostanság akkor kezdődik, amikor
leszáll az este. Amikor a csemeték már békésen szuszognak, akkor fogok bele az
alkotásba. Feltelepszem én is az ágyra, ölembe fogom a laptopot, és hajrá!
Igaz, ez azzal jár, hogy az alvásidőm némileg lerövidül, de hát valamit
valamiért. Mivel áramunk sincs, ezért a feltöltött gép lemerüléséig írok.
Lehet, hogy jó is ez így, különben virradatig dolgoznék, így viszont csak
addig, míg kábé három-négy óra elteltével el nem sötétedik a képernyő.
Az alkotás tényleges folyamatáról
egy későbbi írásom szól majd.
ilyen című írásom nekem is van!!!:D:D:D sok a hasonlóság!!! várom a többi írásodat, mert az már tuti semmiben nem közös:)
VálaszTörlésIgen, van néhány párhuzam. A jurta is például, meg a sok gyerek is. És? A hol meg a mikor is stimmel?
VálaszTörlés