Vannak olyanok, akik képesek arra,
hogy leülnek a gépük vagy a füzetük elé, és csak ínak, írnak, írnak, amíg
készen nem lesz egy egész regény. Nem olvassák át, nem szerkesztik meg, nem
húznak ki belőle, nem tesznek hozzá. Rögtön megvan a teljes mű.
Na, ez az, ami nálam nem így
működött. Nálam először is jött az ötlet. A nagybetűs ötlet, a témáról, a szereplőkről,
a helyszínről, egyes eseményekről. Úgyhogy én először elkészítettem egy
vázlatot. Már a kezdet kezdetén nagyjából megvolt a fejemben, hogy kivel mi fog
történni a könyv későbbi fejezeteiben. Természetesen meghagytam a lehetőséget a
későbbi változtatásokra, jöttek is be új gondolatok, új emberek (vagy a
tükör-motívum, a fejezetek egységes címei, a dőlt betűs zenei idézetek…), de az
alap, a lényeg már az elején adott volt. Ezt töltöttem ki aztán mondanivalóval.
A regény megírása során nagyon szerettem
ennek a képzeletbeli világnak a megteremtését. Vettem is erre egy külön
füzetet, amibe mindent lejegyeztem a könyvem világáról, ami csak eszembe jutott.
Belekerült a szereplők külseje, alapvető jellemvonásaik, beszédstílusuk,
családjuk, lakóhelyük, kedvenc időtöltésük… Megterveztem a helyszíneket is, legelőször
Kertvárost, részletes térképpel együtt. Aztán jöttek az alaprajzok: a Kővári
család kertje, háza, Anna szobája... Komolyan dolgoztam a Kézműves Képző
világán is, a tantervtől kezdve az órarenden és a tanári karon át egészen a
termek és a műhelyek berendezéséig.
Főszereplőmhöz hasonlóan én sem csak
írni, hanem rajzolni is szeretek, ezért rengeteg mindent képekben is
megörökítettem (például Anna kedvenc tárgyait, vagy a csoport tagjait). Ezáltal
nemcsak saját munkámat, hanem a könyvhöz illusztrációkat készítő (tizenhárom
éves) Virág lányom munkáját is megkönnyítve, aki gőzerővel dolgozik azon, hogy
igényes rajzok kerüljenek a könyvbe.
Azt valahogy rögtön tudtam, hogy
Anna maga fogja elbeszélni a történetet, sőt, már azt is már előre kitaláltam,
hogy jelleme hogyan fog változni a történet során, hogy melyik mellékszereplőtől
mit tanul, ki milyen előrelépésre serkenti.
Az írás nálam nemcsak alkotás, hanem
gyűjtőmunka is. Gyűjtöttem (kereszt- és vezeték-) neveket, rengeteg ötletet a külső
és a személyiség leírására; különböző cselekedetekre számtalan rokon-értelmű
szót, jellegzetes szó-fordulatokat, hogy minél színesebb legyen a regény nyelvezete.
Már egy csomó olyan dolgot tudok
előre a sorozatból, amikre majd csak a jóval későbbi részekben derül fény. Elég
nehéz megállnom, hogy ne leplezzem le idő előtt, hogy például mely szereplők
tűnnek majd el örökre, és kik lépnek be újoncként a történetbe. Tudom, kinek
hogyan változik majd meg akár a külseje, akár a szerelmi élete. De meg kell
tennem, mert úgy a jó, ha némi titokzatosság is lepi be a regényt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése