Az írás folyamata

         Vannak olyanok, akik képesek arra, hogy leülnek a gépük vagy a füzetük elé, és csak ínak, írnak, írnak, amíg készen nem lesz egy egész regény. Nem olvassák át, nem szerkesztik meg, nem húznak ki belőle, nem tesznek hozzá. Rögtön megvan a teljes mű.

            Na, ez az, ami nálam nem így működött. Nálam először is jött az ötlet. A nagybetűs ötlet, a témáról, a szereplőkről, a helyszínről, egyes eseményekről. Úgyhogy én először elkészítettem egy vázlatot. Már a kezdet kezdetén nagyjából megvolt a fejemben, hogy kivel mi fog történni a könyv későbbi fejezeteiben. Természetesen meghagytam a lehetőséget a későbbi változtatásokra, jöttek is be új gondolatok, új emberek (vagy a tükör-motívum, a fejezetek egységes címei, a dőlt betűs zenei idézetek…), de az alap, a lényeg már az elején adott volt. Ezt töltöttem ki aztán mondanivalóval.

            A regény megírása során nagyon szerettem ennek a képzeletbeli világnak a megteremtését. Vettem is erre egy külön füzetet, amibe mindent lejegyeztem a könyvem világáról, ami csak eszembe jutott. Belekerült a szereplők külseje, alapvető jellemvonásaik, beszédstílusuk, családjuk, lakóhelyük, kedvenc időtöltésük… Megterveztem a helyszíneket is, legelőször Kertvárost, részletes térképpel együtt. Aztán jöttek az alaprajzok: a Kővári család kertje, háza, Anna szobája... Komolyan dolgoztam a Kézműves Képző világán is, a tantervtől kezdve az órarenden és a tanári karon át egészen a termek és a műhelyek berendezéséig.

            Főszereplőmhöz hasonlóan én sem csak írni, hanem rajzolni is szeretek, ezért rengeteg mindent képekben is megörökítettem (például Anna kedvenc tárgyait, vagy a csoport tagjait). Ezáltal nemcsak saját munkámat, hanem a könyvhöz illusztrációkat készítő (tizenhárom éves) Virág lányom munkáját is megkönnyítve, aki gőzerővel dolgozik azon, hogy igényes rajzok kerüljenek a könyvbe.

            Azt valahogy rögtön tudtam, hogy Anna maga fogja elbeszélni a történetet, sőt, már azt is már előre kitaláltam, hogy jelleme hogyan fog változni a történet során, hogy melyik mellékszereplőtől mit tanul, ki milyen előrelépésre serkenti.

            Az írás nálam nemcsak alkotás, hanem gyűjtőmunka is. Gyűjtöttem (kereszt- és vezeték-) neveket, rengeteg ötletet a külső és a személyiség leírására; különböző cselekedetekre számtalan rokon-értelmű szót, jellegzetes szó-fordulatokat, hogy minél színesebb legyen a regény nyelvezete.

            Már egy csomó olyan dolgot tudok előre a sorozatból, amikre majd csak a jóval későbbi részekben derül fény. Elég nehéz megállnom, hogy ne leplezzem le idő előtt, hogy például mely szereplők tűnnek majd el örökre, és kik lépnek be újoncként a történetbe. Tudom, kinek hogyan változik majd meg akár a külseje, akár a szerelmi élete. De meg kell tennem, mert úgy a jó, ha némi titokzatosság is lepi be a regényt.