A Kővári család

A család: 

Anya, Apa, Kitti és Nagymama

Anya:

            Ez aztán a nagy csuda! Az én lányom, mint egy könyv főszereplője! Legalább valamiben hasonlít rám. Mindketten írunk, igaz, én újságcikkeket, a Női Világ magazinba.

            Külsőleg viszont nem sok közös van bennünk, talán csak a szív-alakú arcunk. Az én hajam viszont hullámos, vörösesbarna, a szemem zöld, és van jónéhány szeplőm.

            Imádok beszélni! Bizonyára szakmai ártalom, előszeretettel játszom a riportert a mindennapi életben is. Kedvelem a nagy társaságot, szívesen kötök új emberi kapcsolatokat, szeretem, ha mozgalmas az életem.

            Anna imádja a süteményeimet, azt viszont utálja, ha túl kíváncsi vagyok, és bele akarok szólni az életébe.

Kőváriné Nagy Eszter

Apa:

            Nagyon büszke vagyok Annára. Nem hiába, hiszen az én lányom! Külsőleg mindenképp, a sötét hajunk, a kreol bőrünk okán is. Neki viszont nincs ennyire erőteljes arca, mint nekem, és persze pajesza sem.

            Míg a feleségem a szavak embere, addig én a képeké. Képeket örökítek meg, méghozzá a fényképezőgépemmel. Én is a Női Világ magazinnál dolgozom, méghozzá fotósként. A könyvben szó esik majd egy bizonyos érdekes fényképemről.

            Eszternél sokkal nyugodtabb vagyok, de azért eléggé határozott tudok lenni.

            Anna nagyon szeret velem filmet nézni és kirándulni.

Kővári Krisztián

Kitti:

            Annyira szupi ez a könyv! Micsoda ötletei vannak a nővérkémnek! Végre tudok róla valami jót is mondani. Mert a depis hangulatú képei meg a magába fordulásai meg a komor hangulatai! Én általában vigyorgok, és csak néha dühöngök.

            Anna egyáltalán nem tudja nagyra értékelni a kedvenc fiú-csapataimat; a zenéiket és a posztereiket sem bírja elviselni. Még jó, hogy végre külön szobánk van.

             Nem sok közös van bennünk, az biztos. Nekem például be nem áll a szám. A szemem zöld, mint Anyáé, a hajam is olyan barnásvörös, de én általában lófarokban hordom.

            Ja, tíz és fél éves múltam, a kertvárosi hatosztályos általánosba járok. Az új sulim nagyon klassz, és a barátnőim is iszonyat arik! Rengetegszer alszom náluk, és együtt hallgatjuk a Cool Boys-t.

Kővári Kitti

Nagymama:

            Mi is mondhatnék én magamról? Egy öregasszony a mai tizenéveseknek? Olyan vagyok, mint bármely idős hölgy: hajam ősz, arcomon sok a ránc, és bizony szemüvegre is jó ideje szükségem van. Abban viszont nem hasonlítok a mesebeli anyókra, hogy míg ők sütnek-főznek, én szívesebben ebédelek a Kiskakasban.

            Itt élek az Oktogonon, a Belvárosban. A ház aljában volt anno a régiség-boltom, és a lakásom most is tele van stílbútorokkal meg ódon tárgyakkal.

            A fiamat, Krisztiánt eléggé későn szültem, mert sokat vártam a szerelmemre. De Misi titokzatos körülmények között eltűnt, én meg végül is férjhez mentem máshoz, de sajnos hamar megözvegyültem.

            Magányos az életem, szeretek a múltban élni, és a régi szép időkről elmélkedni. Fényt csak az unokáim hoznak az életembe. Különösen Anna áll hozzám közel, csakhogy ez a csitri szeret a múltamban vájkálni. Viszont megteremti nekem a lehetőséget egy különleges találkozásra.

özv. Horváth Károlyné

szül. Papp Angéla