Olvasóim

Kaptam egy feladatot. Képzeljem el, hogy kinek írtam a könyvemet. Álmodjam meg, ki fogja azt a kezében tartani. Lássam, a lelki szemeim előtt, hogy valaki olvassa az Anna-sorozatot.

            A feladat nagyon jó, mert amúgy eszembe se jutott volna ezen töprengeni. Amíg írtam, addig csak ömlött belőlem a szó, és bevallom, nem igazán gondoltam arra, hogy ezt rajtam kívül más is el fogja olvasni. Aztán a saját gyerekeim lettek az első tesztelők, és örömmel jelenthetem, hogy a próba kiválóan sikerült.

            De most itt vagy Te, kedves Olvasó, akivel kapcsolatban még arról sincs sejtelmem, hogy fiú vagy-e, avagy lány. Talán lány, ha már lány a könyvem főszereplője, de azért remélhetőleg fiúk is el fogják olvasni, csak lehet, hogy titokban. Tehát Te, kedves Olvasó, feltételezhetően nőnemű vagy, úgy tizenegy és tizennégy év között… De kell-e nekem ezt most meghatároznom? Hiszen én még akkor is szívesen olvastam kamasz-könyveket, amikor már rég túl voltam a serdülőkoron. Még ma is sokszor veszem le a polcról a gyerekkori kedvenc pöttyös, csíkos, vagy akármilyen könyveimet… Azaz: Te egy ifjú vagy, avagy egy ifjú szülője, avagy egyszerűen egy ifjúlelkű ember.

            Az biztos, hogy nem olyan vagy, mint az átlag. Gyakran úgy érzed, mintha a környezeted nem értene meg Téged. A világ egész egyszerűen marslakónak gondol. Mész az utcán, és azt látod, mintha mindenki más tévúton járna, egyedül Te haladsz a helyes irányba.

            Talán azért, mert nem pont úgy öltözködsz, mint az átlag. Márkák helyett az egyediség a fontos számodra. Szívesebben szerzel be sajátságos darabokat egy bolhapiacról, semmint leemelsz egy tucatárut egy pláza butikjának polcáról. Lehet, hogy nem épp az aktuális tini-kedvencek posztere díszíti szobád falát, hanem mondjuk egy tarka batikolt anyag, vagy egy spárgából szőtt „pókháló”, esetleg egy faragott afrikai maszk.

         A hajad égnek áll vagy hupi-vörös? Esetleg azon gondolkozol, hogy az orrodba vagy a szemöldöködbe tetess piercing-et? A körmöd tövid rágod vagy feketére lakkozod? A nyakadban tengerisün-tüske lóg, vagy bagoly-toll, vagy egy bőr-szütyő?

            Azt tutira veszem, hogy nem az egész napodat töltöd a neten meg a tévé előtt, hiszen akkor nem tudnál olvasni. Márpedig, kedves Olvasó, Te szeretsz olvasni! Beleélni magadat a képzeletbeli világokba. Jó is az, amikor együtt éled át a kalandokat a főhőssel, anélkül persze, hogy neked kellene mondjuk ténylegesen megvívnod egy csatát vagy elviselned egy csúfos visszautasítást. Amikor olvasol, elfeledkezel arról, mennyire vacak is körülötted a világ: hogy a szüleid nem értenek meg, a tesód annyira zizi, a tanárod észrevette, hogy puskázol, a barátnőd épp átvert, és az a fiú, aki A Fiú, egyszerűen levegőnek néz téged.

            Én úgy képzellek el téged, hogy szeretsz valamit alkotni, valamiben kifejezni önmagadat. Hiszen a regényem főszereplője, Anna se véletlenül jár a Kézműves-Képzőbe. Lehet, hogy Te is gyakran firkálgatsz rajzfilm-figurákat, vagy fújsz graffitit a tűzfalakra. Esetleg nemrég festettél tűzpiros mintákat az unalmas fehér pólódra vagy filctollal dekoráltad ki a tornacipődet. De úgy is el tudlak képzelni, hogy Nia-táncra jársz, vagy táj-futsz a Hármashatár-hegyen, vagy lelkesen tüntetsz a globális felmelegedés ellen. Mindegy, hogy művészetben, táncban, sportban vagy valami másban éled ki magadat - a lényeg, hogy valamiben igenis tehetséges vagy.

            Mi lenne, ha megírnád nekem, milyen is vagy? Mit szeretsz? Mi érdekel? Így talán Te is közelebb kerülsz hozzám, és én is Hozzád.

            És így talán még egyre jobbak lesznek az Anna-sorozat további részei.