Ez történik Annával, amikor meg akar valakit menteni:
Ha már ennyire
beindultam, próbálok valami nemes célt javasolni a szivárványosoknak is. Mint
mondjuk: küzdelem a bálnák megmentéséért, az éhező afrikaiak megsegítése,
esetleg a világbéke megteremtése…
Senki nem vevő
semmire. Réka és Gergő folyton egymásra bazsalyognak, Kökény a körmeit piszkálgatja
elmélyülten, Orsi megtalálta a polcomon az „Álomfogókat”, és azt lapozgatja,
Bence meg… Talán az egyetlen, aki látszólag figyel rám, de ő se mond semmit a
nagyszabású terveimre.
- Az igazság az,
hogy ezek a törekvések túl távoliak számomra. – szólal meg végül Réka, egy
percre kibontakozva Gergő karjai közül. – Tudjátok, hogy is van az a mondat,
hogy a nagy célokra gondolva kicsivel kezdje az ember a változtatást?
- Gondolkodj
globálisan, cselekedj lokálisan! – dörmögi az orra alá Kökény.
- Nekem jobban
tetszett a Réka mondata, azt legalább értettem magyarul.
- Jól van Gergő,
a lényeg, hogy akkor csináljunk valamit helyben. – Szünet. – De mit?
- Mentsük meg a
kertvárosi bálnákat!
- Hogy te
mekkora barom tudsz lenni! – csap egyet Bence a haverja hátára. Orsin meg
látom, hogy felnézett végre a könyvből, és valamin nagyon töri a fejét. Csak
megmenti végre a helyzetet.
- Szedjünk,
mondjuk, szemetet! – Mégsem.
- Szemetet?
Könyörgöm, minden csupa hó! Azt se látjuk, hogy hol a szemét.
- Pedig biztos
van. – mondja Zsófi bölcsen. – Valahol.
- Akkor ezzel az
akcióval várjuk meg esetleg az olvadást.
- Miért nem
akartok inkább embereken segíteni? – kérdi Kökény.
- Én az előbb javasoltam
az etióp kisgyerekeket… - mentegetőzöm.
- A
környezetünkben is biztosan vannak olyanok, akik segítségre szorulnak.
- Hol? – néz
körül Gergő idétlenül. – Itt nem látok egy öreg nénit vagy éhező afrikait sem.
– Nevetünk.
- Viszont itt
vagyok például én. – szól Kökény, és a nevetés rögtön elül. – Elegem van a
folytonos iskolai piszkálódásokból. Mindig engem gúnyolnak…
- Már bocs,
haver, de te… - gyilkos pillantásommal azonnal elhallgattatom Gergőt, aki
valószínűleg Kökény bénaságára akart célozni.
- Szerintem üsd
le őket! – Zsófi az egyszerű és harcias megoldások híve.
- Figyelj,
Kökény! – Bence egy békésebb módszert javasol. - Nekem van egy ötletem. Csukd
be egyszerűen a füledet! Tudod: itt be, itt ki.
- És ami a
legfontosabb: gyere mindig hozzánk, ha valami bánt. Mi mindig melletted állunk.
- Ó, Anna, -
szipog Gergő, - ez olyan megható volt. – És könnyeket színlelve a nyakamba
borul. Ettől meg én borulok, el.
- Hé, hagyod őt
békén! – Bence egy párnával ad nyomatékot a szavainak. Gergő visszadobja, de
Réka is beszáll, hogy megvédje a barátját.
Ááá! Pont annyi
párnám van, ahány színe a Szivárványnak. Szegény Kökény! A megmentésére
irányuló hadművelet brutális párnacsatába fullad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése